Váratlan hírek
Sötét felhők gyülekeztek az égen, mint mindig, ha a király valami fontos bejelenteni valóval készült fiát meglepnie.
Arthur herceg viszonylag nyugodtan igyekezett a tanácsterembe, ahol apja várta. Hű szolgája, Merlin ráérősen motyogott a leendő királynak. Útközben néhány lovaggal találkoztak, aki a király leghűségesebb emberei voltak, egyben Camelot nemesi rétegét alkották. A herceg néhány szót váltott társaival, majd folytatta útját, hiszen apja utálta, ha megvárakoztatták.
Arthur mély lélegzetet vett, mielőtt az ajtó feltárult volna, mely engedélyt adott az oroszlánbarlangba való belépéshez.
Uther Pendragon, - Camelot királya – elégedetten nézett végig fián, hisz rajta keresztül sikerülhet régi álma, a fél világ meghódítása.
- Hívattál apám?
- Hagyjatok magunkra – utasította a szolgákat a király, majd maga is felállt, hogy fiát elkísérhesse a rövid sétára. – Látod ezt a hatalmas vidéket? Ha én eltávozom az élők világából, akkor ez mind a mind a tiéd lesz. Addig képtelen vagyok nyugodtan álomra hajtani a fejem, míg nincs biztosítva Camelot jövője. A háborúk költségesek, sok ember- és területveszteséggel járnak.
- Évek óta tart a béke. Ne felejtsd el, a két leghatalmasabb királyság szövetségben áll egymással – emlékeztette az apját a herceg.
- Gorlois király a legjobb barátom, még sosem hagyott cserben. Az életemet is rábíznám, ha úgy adódna a helyzet. Te helyzeted teljesen más. James a trónörökös, ő lesz Cornwall következő királya.
- Apám, ne feledd, jó kapcsolatot ápolok vele, szövetségetekkel mi is egyetértünk.
- Fiam, egyre jobban özönlenek a barbárok, útjukat kell állnunk, mielőtt lerombolják mindazt, amit felépítettünk. A Keleti uralkodók hatalma nő, egyre nagyobb veszélyt jelentenek a királyságunkra, ezért is fontos a szövetség. Ha a háború közben Cornwall átáll az ellenséghez, minden el fog veszni. Ezért úgy döntöttem, vérségi alapon is megpecsételjük a szövetséget. A nevedben megkértem Gorlois király egyetlen lányának, Morgana hercegnő kezét.
- Apám, azt hiszem, alaposan tévedsz, ez a lépés teljesen felesleges. Azt hittem cameloti lányt kell elvennem – védekezett Arthur, szíve hölgyére gondolva.
- Te vagy az utódom, házasságoddal a királyság érdekeit kell szem előtt tartanod. Hogy vehetnél el egy egyszerű nemes lányát?
- A király azt tehet, amit csak akar – vágta rá a herceg, bár tisztában volt vele, mekkora ostobaságot mondott. Még hogy nemes lányát! Ha az apja megtudná, egy egyszerű szolgálólányt szeret, biztosan száműzné, vagy kivégeztetné.
- A király én vagyok, nekem kell engedelmeskedned. Morgana már útnak indult atyjával, és az udvartartásával, hogy találkozzon veled. Húgod kezét James hercegnek ajánlottam fel. Most hagyj magamra, készülj az útra, mert ez a házasság akkor is meglesz.
Arthur dühöngve rontott ki a teremből, mire Merlin ijedtében felugrott ültéből. Ura után sietett, aki a lakrésze felé vette az irányt. A herceg szobájánál Arthur megállt, öklével az ajtóba csapott.
- Mi történt veled? – szólította meg a herceget.
- Tudod, mi volt ez a nagy készülődés? Holnap utazunk, találkozó lesz Gorlois királlyal és családjával.
- Minek ez a felhajtás?
- Azért, mert eljegyeztek Morgana hercegnővel, Gorlois lányával, Catherine pedig a herceg felesége lesz.
- Ezek szerint megnősülsz, Cathy pedig Cornwall királynéja lesz.
- Merlin, jegyezd meg, ő a hercegnő, nem holmi cselédlány. Mindig Catherine hercegnőnek, vagy hercegnőnek kell szólítanod. Állj neki a készülődésnek, holnap indulunk.
- Milyen lány ez a Morgana? – kérdezősködött Merlin, hogy fel tudja készíteni unokahúgát a vetélytársára.
- Hányszor figyelmeztesselek még a megfelelő megszólításokra? Ő lesz a leendő királyné, kijár neki a tisztelet.
- Tehát elveszed.
- Igen, nincs más választásom. Jó király akarok lenni, kötelességem a királyságot szolgálni.
- Gondolod, azzal jót fogsz tenni, ha egy olyan nőt ültetsz a trónra, aki semmit sem tud a királyságról? Nem ismeri a hagyományokat, az embereket – sorolta az ellenérveket megállás nélkül a szolga, míg ura beléfojtotta a szót.
- Morgana királyi neveltetést kapott, nem ostoba. Megkeresem Gwent.
Arthur halkan nyitott be húga szobájába, ahol két női alak szorgoskodott. Catherine épp hamvas szőke haját söpörte le a válláról, miközben a ruháit nézegette. Láthatóan egyikük sem vette észre a herceget. A szolgálólány csendesen vigasztalta úrnőjét, akinek arcát könnyek csúfították. Arthur szíve összeszorult a látványra, tudta jól, húga gyengéd érzelmeket táplált az egyik lovag iránt.
- Miért nem beszélsz a királlyal, talán meggondolná magát. Hidd el, ha bevallanád neki érzéseidet, akkor jobb belátásra bírnád.
- Gwen, én vagyok az egyetlen lánya, nem fog hozzáadni egy lovaghoz, ha király is lehet a férjem. Annyira félek tőle. Azt hallottam róla, hogy sokat mulatozik, egyáltalán nem viselkedik leendő királyhoz méltón. Az egyik szolgáló úgy tudja, jó pár gyereket nemzett már. Miért kell nekem egy ilyen szörnyeteghez feleségül mennem?
- Úrnőm, lehet, hogy tévednek, sok rosszakaró pletykál hazugságokat, nem szabad hinni nekik. Talán már nem annyira hitvány ember, mint amilyennek látod. Ha meglát, egyből beléd fog szeretni.
- Köszönöm, már értem, mit szeret benned annyira a bátyám. Gwen, tudom, fájni fog, amit mondok, de fel kell rá készülnöd. Nem csak az én frigyemre kerül sor, hanem Arthuréra is, aki Morgana hercegnőt veszi nőül.
Gwen arca fájdalmas grimaszba torzult a hír hallatán. Az ő szeretett hercege egy másik nőt vesz el, mást fog szeretni. Morgana szépsége messze földön híres volt, ő maga is látta már egyszer régen. Arthur előbb utóbb bele fog szeretni a feleségébe, neki pedig el kell hagyni a várat. Ő Catherine szolgája, nyílván igényt fog rá tartani új otthonában.
A hercegnő csendben figyelte barátnőjét, megértette érzéseit. Sejtett, a lány majd a fivére mellett akar maradni, de egyedül félt nekivágni egy másik királyságba, szüksége volt egy társra.
- Gwen, gondoljunk inkább valami szépre. Ha távoli helyre is kerülünk, a mi barátságunk akkor sem fog megszűnni, ezt megígérhetem neked – mosolygott a lányra könnyein keresztül a hercegnő.
- Igényt tartasz rám Cornwall falai között is? Azt hittem, ottani szolgálót adnak melléd – magyarázta ki magát a lány, mert ő inkább a herceg mellett szeretett volna maradni.
- Miért ne vihetnélek magammal? Szenvedés lenne számodra, ha valaki mást látnál Arthur mellett nap, mint nap.
- Ahogy óhajtod.
- Catherine, beszélni szeretnék veled – szakította félbe őket a herceg.
- Arthur, észre sem vettelek. Mért settenkedsz, így nem halljuk, ha erre jársz – feddte meg nevetve húga, míg a mellette álló sötétbőrű lány csak mosolygott.
- Gwen, nézz utána Merlinnek, mert megint lustálkodhat ahelyett, hogy elvégezné a feladatait.
- Máris – villantotta a lány legszebb mosolyát a férfira.
Arthur megvárta míg Gwen elhagyja a szobát, mielőtt húgához fordult volna. Bár Catherine mosolygott szüntelen rá, Arthurt nem tudta becsapni. A hercegnő szenvedett, félt az ismeretlentől, az újtól. A lány sokat betegeskedett, gyenge fizikuma megakadályozta őt a megerőltetőbb tevékenységekben. Lovagolni sem tudott hosszabb ideig, ezért apja mindentől eltiltotta, nehogy baja essen neki.
- Cathy, nem kell félned Jamestől, tiszteletben fog tartani téged. Te Uther Pendragon lánya vagy, királyi vérből származol, veled másképp bánik majd. Ha nem, akkor velem gyűlik meg a baja – nyugtatta mély hangján a húgát, aki erre elsírta magát.
- Félek tőle, és az ismeretlen vártól is. Én gyenge vagyok ahhoz, hogy egy ekkora királyságot irányítsak. A király feleségeként mindenhol jelen kell lennem, nekem kell biztosítani az otthon melegét. Anyánk kitűnően csinálta ezt, de nekem nem megy.
- Menni fog. Lenne egy kérésem hozzád. Ne vidd el Gwent, szeretném, ha mellettem maradna.
- Ezt nem tartom jó ötletnek. Morgana egyáltalán nem ostoba, ha rájönne, talán még apánknak is szólna. Uther Pendragon a lehető leghatékonyabban szabadulna meg tőle. Gondoltál Gwenre is? Megalázó lehet neki, mást látni melletted.
- Apánk halála után minden meg fog változni, már elterveztem. Gwen magasabb rangra lesz emelve, őt fogják kiszolgálni, nem pedig fordítva.
- Ne feledd, ha én elmegyek, akkor visszaminősítik egyszerű szolgálónak. Mellettem jó dolga van, rendes étele és ruhái.
- Megoldod, okos lány vagy.
- Gondolkodom rajta. Eredj, keresd meg t, most még együtt lehettek – hessegette el magától bátyját a szőke hercegnő.
Catherine egyedül maradt a gondolataival és bánatával. Szerette volna elmondani érzéseit Sir Gavinnek, de túlságosan félénk volt hozzá, hogy megtegye. A derék lovagnak már menyasszonya is volt.
Eközben Arthur herceg és Gwen romantikus perceket töltöttek el a férfi szobájában. Halkan beszélgettek, nevetgéltek, kiélvezték egymás közelségét.
Gwen szorosan hozzábújt a herceghez, mert szíve mélyén érezte, minden változni fog. Titkon reménykedett benne, kapcsolatuk akár hivatalos is lehet, hisz Merlin is ezt mondogatta. Uther a fia kedvéért talán eltekintett volna a társadalmi különbségektől, ha nem, úgysem élhet örökké. Erre a gondolatra összerándult a lány. Senki halálát ne kívánta, szíve mélyén hitt benne, egyszer elfogadja őt a király. Ám minden megváltozott a jegyességgel. Ha egyszer elveszi őt, meg is fogja szeretni. Morgana ajándékozza majd meg gyermekekkel, ő lesz az, aki megteremti az otthont férje és gyermekei számára, ő lesz a trónörökös édesanyja, majd Arthur halála után az anyakirálynő.
Arthur Gwen sűrű, hullámos haját simította át, miközben az elkövetkezendő napokon elmélkedett. Nehéz súly nehezedett a vállára, mert ő volt az örökös. Ha lenne öccse, akkor könnyebben megoldhatná a problémákat, de így nem mondhat le a trónról. A Pendragon házat kell biztosítania, minden erejével. Kétsége sem volt afelől, Morgana meg tudja oldani a rá háruló feladatokat, mindig is talpraesett lány volt. Már gyerekkorukban is lerítt róla, hogy királynőnek született. Bár ő Gwent akarta feleségnek és társnak, de ezt hozta a sors és az apja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése